Az élet megy tovább

The show must go on! Sokan a Queen-nek tulajdonítják a mondást, miszerint a show-nak folytatódnia kell. Pedig nem tőlük ered. Buddy Holly 1959-ben társaival együtt egy repülőgéppel igyekezett a Winter Dance Party turnéra, de a gép lezuhant és mindenki meghalt a fedélzeten. A turné színpadán éppen Paul Anka következett, amikor megtudták a szörnyű hírt. Ott és akkor hangzott el ez a bizonyos mondat. Kicsit átalakítva: az élet megy tovább! Mamát eltemettük, a szervezés pedig folytatódik. Olyannyira, hogy Anita már le is foglalta a ruháját, de természetesen számomra ez titok. Az én ruhám még nincs meg, de az elképzelés sötétszürke öltöny, világos lila inggel, hozzá illő mellénnyel és lila nyakkendővel, fekete cipővel.

Egy szomorú hír

Az örömteli napok közé sajnos egy szomorú is beékelődött. Gábor apai nagymamája 85 éves korában meghalt. Sajnos ő már nem láthatja a dédunokáját. Szomorú, de a világ már csak ilyen. Egyik élet jön, a másik megy. Esténként gyertyát gyújtunk az emlékére.

Egy szerda este története

Izgatottan vártunk egy bizonyos szerdát. Végre meglátjuk bébinket az ultrahangos vizsgálaton. 17 órára mentünk és pár perc múlva a monitoron láttuk mocorogni a 9 hetes, 22,4 mm-es csöppséget. Nagyon jó érzés volt, készíthettünk fotót is, íme:

A doki után az esküvői fotóshoz mentünk megírni a szerződést. Nyúl Endre mesterfotográfus örökíti majd meg pillanatainkat. Ott lesz velünk délutántól hajnalig, szóval mindenről lesz fotónk. Kapunk majd sok százat DVD-n, sok papírképet is készít és két helyszínre megyünk majd beállított fotózásra. Videót HD minőségben Szűcs Zoltán, a Kecskeméti TV remek szemű operatőre készít majd, aminek a vágását maga a vőlegény ( akkor már férj ) végzi majd el. :-)

Nászút....paráztunk pár napot

Természetesen a kedvező jegyárakat éppen akkor iktatták ki, amikor foglaltunk volna. Mi legyen? Csak drágább van, tovább tart az út a nagyobb várakozások miatt és többször kell átszállni. Megyünk vagy maradunk? Őszintén bevalljuk, paráztunk, hogy nem jön össze Los Angeles. Folyton néztük a jegyárakat, hátha változnak. Egyszer láttuk is a régi árat, gyors ugrottunk, elő a számlaszám, minden adat, ami kell és irány a foglalás. Már minden megvolt, az utolsó lépésnél mégis ezt az üzenetet kaptuk: bár láttuk a főoldalon az árat, mégsem érvényes. Ekkor mondtuk ki: ez az út megér még pár tízezer forintot, foglaljuk a drágább jegyeket. A pénz Anita számlaszámán volt, mert ehhez tartozik dombornyomott kártya, ezzel egyszerűbb neten vásárolni. Csakhogy így drágább, mint kiderült, az egyszerű átutalás meg nem kerül plusz pénzbe. Ok, legyen így. Nyomjuk az OK-t, erre jön az üzenet: nem lehet egyszerre ennyit utalni, mert limitálva van. Csakhogy Anita számláján van a pénz, ő meg az iskolában, tehát személyesen nem tudjuk intézni. Próbáltam magamra utalni, de ott is letiltott a limit. EZ NEM LEHET IGAZ! Bevallom:üvöltöztem magamban. Telefon ide-oda, mire Anita felhív: ő elkérte magát a suliból, rohan a bankba. No, ott sikerült utalni. Ami lényeges, hogy 17 óráig lehetett befizetni, addig tartották a jegyet, utána érvénytelen a foglalás. Már 2 óra volt, hívom őket, semmi, nem ért oda a pénz. Banknál mondták: ott van már. Főtt a fejünk. 3 órakor még semmi. A pénz elment, de lehet, hogy jegy nem lesz, tyűűűű a mindenit! Fél négy felé jött az e-mail: köszönjük a vásárlást, mellékeljük jegyeiket. Szerintem a körülöttem lévők hallották, ahogy a szikla a földre esik. Kicsit izgisebb lesz az út az eredetinél, mert a londoni 5 órás várakozás után, New Yorkban újabb 8 órát eltöltünk, de így legalább egy kis keleti parti levegőt is szívhatunk. A jegy megvan, de jöhet a többi: mekkora poggyász, hány kg, mit vihetünk a fedélzetre, lesz-e kaja a repülőn, esetleg filmek és rádiók milyenek lesznek. A British Airways és az American Airline visz minket, óriási gépeken, természetesen Jumbo-n is ülünk, ami egy emeletes Boeing, 600 utassal.

 

 

Aztán ülünk majd Boeing 767-esen

 

 

És 777-esen

Újabb fejlemények vannak

Nagyot léptünk előre a szervezés terén. Lefoglaltuk a DJ-t, a dekorost és a helyszínt. Nézzük sorba. A DJ a Retroparty szolgálattól jön, a Tudnivalók lapon bővebben is olvashatsz róluk. Itt csak annyit jegyeznénk meg, hogy egy online adatbázisból ki lehet választani azokat a zenéket, amiket akarunk biztosan, vagy le lehet tiltani a gyűlölt muzsikákat. Szóval a hangulat biztosan jó lesz. A dekoráció eldőlt: lila-fehér lesz. Az asztalok, a székek, a díszek ilyen összeállításban pompáznak majd. Ehhez saját készítésű ültetőkártyák lesznek és szintén házi készítésű menülapok. A helyszín pedig a szekszárdi Háry étterem. Ha pedig kíváncsi vagy, mi lesz a vacsora, akkor nézd meg azt is a Tudnivalók oldalon!

Meghívó: saját kezünkkel csináljuk

Gábor igen kreatív és szeret fényképboltozni ( na jó, Photoshop ), így biztosan szépen megcsinálja. Így döntöttünk, házilag készítjük. Legalább olyan lesz, amilyent akarunk. Van hozzá ( illetve veszünk hozzá ) mindenünk, így egy-két estés elfoglaltság lesz legyártani a meghívókat. Öröm lesz majd a meleg kandalló mellett.

Lila-fehér lesz

Közben alakul a dekor is. Van már több árajánlat is, van már olyan is, ami tetszik. A színvilágról is döntöttük. Zöld-fehér amúgy is lesz a virágokban, így inkább a lilás színvilág mellett döntöttünk. Vagyis a torta kinézetét is lehet már tervezni és a meghívók színösszeállítása is ettől függött.

Fotó és videó

Gábor a Kecskeméti TV-ben dolgozik, ezért ez a téma elég gyorsan letudható. Egy operatőr kollégája vállalta is a videózást, a fotóról még egyeztetnek. De ahogy ismerem, egy csomót ő is fotózik majd, mert nagyon szereti. Filmet vágni is imád, így biztosan a mi óhajunknak megfelelően lesz elkészítve a film, természetesen HD minőségben.

Amit ritkán hordok: öltöny

A tanácsot megfogadtuk és nem is esküvői boltban kezdtünk öltönyt nézni. Volt persze így is irreális ár, de találtunk kedves kiszolgálást szép ruhákkal, emberséges árcetlivel. Megnyugodtam, mert nem szeretek boltról boltra járni. Jobb, ha minden megvan egyszerre. Néztem mellényt is, amelyekhez folyton francia nyakkendőt adnak, ami nekem nagyon vicces. El nem tudnám magamon képzelni. Fekete öltönyt nem akarok, mert az nekem gyászos. Világos meg túl igényes, koszolódós. Így aztán sötétszürke lesz. Ennyit már tudok. Ingről és nyakkendőről még nincs elképzelés, de ez már részletkérdés.

Kismama ruha vagy abroncsos?

A választ hamar megkaptuk: kismama. Nem a súly miatt, vagy ilyesmi. Nem az elszorítás miatt. Tapasztalat. A 4-5 hónapos menyasszonyok felpróbálták az abroncsos ruhákat is, de nem tudtak benne maradni. Akkor nekünk is ez kell. Itt is azt hallottuk, hogy tuti lesz 150 ezer a bérlés. Hamar kiderült, hogy szó sincs erről. Valahogy jobban kezdődik a nap, ha nem kell minden egyes reggel százezrekről tárgyalni. Néztünk is Kecskeméten lehetőségeket, de Szekszárdon is átnézzük ( vagyis Anita és anyukája ) a lehetőségeket. Hozzá cipőt és minden kiegészítőt. Korábban egy műsorban azt mondták, hogy ami nem kimondottan menyasszonyi, azt ne is esküvőre kérjük pl. a virágosnál, mert akkor dupla lesz az ára. Igaz lehet.

Fradis vagy UTE-s?

Na ok, de milyen legyen a dekoráció? A Google annyiszor barátom volt mostanában, mint soha máskor. Fotók, ötletek, cégek - kerestük a lehetőségeket. Zöld-fehér? Lila-fehér? Zöld-barna? Vagy teljesen szokatlan csoki-eper? Mindben van valami szép, ezért egyelőre nem döntöttünk. Mindegy, a szín nélkül is tudnak ajánlatot mondani. Szó mi szó, tudtak is. Az állunk leesett. Számolgattunk....mi van??? Egy szál virág 2000-ért? Aranyból van? Azért beindítottuk több szálon is a dekort. Virágosnál, másik cégnél. Nem az a baj, ha valaminek az árát meg kell fizetni, ez természetes. De a dupláját, háromszorosát? No nem! Nézegettük a tortákat is. Fantasztikusakat láttunk. Megtudtuk, hogy nem az íz határoz, hanem leginkább a díszítés. Az egyik oldalon azt írták, hogy 100 ezerbe fog kerülni. Így hívtam fel az ország egyik legjobb cukrászatát, ahol kapásból harmadát mondták az árnak. Ekkor megnyugodtam. Egy kollégám is megerősítette az árat, mert ő is ott rendelte pár hónapja. Jöjjenek a meghívók. Korábban láttunk kémcsöves megoldást és megtetszett. Ezen az úton indultunk el. Közben idézetek, vendéglista, telefon ide-oda. Nem unatkozunk.

Kukac! Tavasszal legyen az esküvő!

Éppen fürödtem, miközben Anita anyuval beszélgetett hosszasan ( ő most nálunk lakott kicsit, mert sok dolga volt Kecskeméten ). Mikor kijöttem, azzal fogadott Ancs, hogy legyen tavasszal az esküvő. Meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy éppen akkor tudom meg, hogy ő már akár másnap megtartaná az esküvőt. Szinte még meg sem száradtam, máris kész tények elé lettem állítva. Számolgattunk, hogy mikor, hogyan, én a közeli időpont miatt aggódtam, de végül is igaz: 4 hónaposan még nem olyan nagy az a has és megtartható a lagzi. Azonnal aggódni kezdtem, hogy beleférünk-e az időbe, mit mikor szervezzünk, szülők miben tudnak segíteni és így tovább. Azt már korábban megbeszéltük, hogy Szekszárdon tartjuk a nagy napot. Ezért Ancs anyukája vállalta, hogy érdeklődik a hivatalban és éttermeknél, borospincéknél. Pár nap múlva lett is időpont és hely is. Voltak kikötések, de hamar engednünk kellett, mikor láttuk a felhozatalt. Egyik helyre nem jött volna ki az eskető, másik helyen nincs annyi hely, harmadik helyen külön termekben fértünk volna el. Ismeretség révén végül sikerült találni mindent. Időpontot is és helyszínt is. Ez már kiindulásnak nem rossz. Jöhet a többi.

Egy szombat éjjeli örömtánc története

Szóval a terhességi teszt. Anita félve mondta egyik nap január közepén, hogy késik...az. Teszt? Áhhh, hátha ez sem jön össze. Jól van, várunk hétfőig. Ekkor péntek este volt. Szegénykém óránként mondogatta: Kukac, lehet, hogy összejön. Egy ilyen alkalommal éppen fürdött, én meg a fürdőszoba kövén leültem a laptoppal és kerestem a tüneteket. Mert már volt néhány. Remegő kézzel nyomkodtam a billentyűket és néhány oldal átolvasása után közöltem vele: Bébi, te terhes vagy. Ennyit mondtam, utána már csak arra emlékszem, hogy a hosszú hónapok izgalma sírógörcsként jött ki rajtam. Pöcök kilépett a kádból és megpuszilgatott. Szombaton újra: Kukac, fáj a hasam. Szerintem terhes vagyok. Erre én: persze, biztos vagyok benne. Majd egy óra múlva ismét ugyanez a beszélgetés. A sokadik után azt mondtam: ne várjunk hétfőig, menjünk tesztért. Na jó - egyezett bele Ancs. A Tescoban éjfél előtt nem sokkal vettünk két tesztet. Biztos, ami biztos. Irány haza. Megbeszéltük, hogy most nem várjuk meg a csíkokat, hanem letesszük és visszamegyünk pár perc múlva. Így is lett. Izgatottan vártunk a nappaliban, amíg a teszt a fürdőben magányoskodott. Eltelt négy perc. Induljunk - ugrottam fel. A szívem nagyon dobogott és ebben a pillanatban azt éreztem, megint nem sikerült. De két másodperc múlva már az ajtóban láttam a két csíkot. Én 34 éves létemre elkezdtem üvöltözni és ugrálni. Anita azt mondta, soha nem látott ilyen boldognak. Én pedig rajta láttam az öröm minden lehetséges jegyét. Ölelkezve ugráltunk még egy percig, majd azonnal telefonáltunk haza. Az óramutató közben lassan átcsúszott vasárnapba.