Egy szombat éjjeli örömtánc története

Szóval a terhességi teszt. Anita félve mondta egyik nap január közepén, hogy késik...az. Teszt? Áhhh, hátha ez sem jön össze. Jól van, várunk hétfőig. Ekkor péntek este volt. Szegénykém óránként mondogatta: Kukac, lehet, hogy összejön. Egy ilyen alkalommal éppen fürdött, én meg a fürdőszoba kövén leültem a laptoppal és kerestem a tüneteket. Mert már volt néhány. Remegő kézzel nyomkodtam a billentyűket és néhány oldal átolvasása után közöltem vele: Bébi, te terhes vagy. Ennyit mondtam, utána már csak arra emlékszem, hogy a hosszú hónapok izgalma sírógörcsként jött ki rajtam. Pöcök kilépett a kádból és megpuszilgatott. Szombaton újra: Kukac, fáj a hasam. Szerintem terhes vagyok. Erre én: persze, biztos vagyok benne. Majd egy óra múlva ismét ugyanez a beszélgetés. A sokadik után azt mondtam: ne várjunk hétfőig, menjünk tesztért. Na jó - egyezett bele Ancs. A Tescoban éjfél előtt nem sokkal vettünk két tesztet. Biztos, ami biztos. Irány haza. Megbeszéltük, hogy most nem várjuk meg a csíkokat, hanem letesszük és visszamegyünk pár perc múlva. Így is lett. Izgatottan vártunk a nappaliban, amíg a teszt a fürdőben magányoskodott. Eltelt négy perc. Induljunk - ugrottam fel. A szívem nagyon dobogott és ebben a pillanatban azt éreztem, megint nem sikerült. De két másodperc múlva már az ajtóban láttam a két csíkot. Én 34 éves létemre elkezdtem üvöltözni és ugrálni. Anita azt mondta, soha nem látott ilyen boldognak. Én pedig rajta láttam az öröm minden lehetséges jegyét. Ölelkezve ugráltunk még egy percig, majd azonnal telefonáltunk haza. Az óramutató közben lassan átcsúszott vasárnapba.