Az utolsó vacsora

Péntek délután megérkeztünk Szekszárdra. Anita előbb, én később. Volt még egy kis dolgunk itt-ott, muszáj volt külön utazni. Nem is fértünk volna el egy kocsiban, mert egy csomó ruhát és kelléket vittünk magunkkal, és még felfújt lufikat is. Este az erkélyen egy szál gyertya mellett megettük utolsó vacsoránkat nőtlenként és hajadonként. A következő alkalomkor már házastársak leszünk. Fura érzés. Izgalomnak semmi nyoma, de az utolsó percekben nyilván másképpen lesz. Este vasalás volt a program, szüleink pedig előre elkészítették az ebédet szombatra. Szombaton fodrászat, smink, öltözés, majd kora délután fotózás. Tyű...mindjárt szombat 17 óra.